Isten rabjai

Író: Gárdonyi Géza
Cím: Isten rabjai
Kiadó: Holnap Kiadó
Kiadás éve:
ISBN: 963 346 177 4



















Fülszöveg: Egy XVI. századi nyelvemlék, a Margitlegenda hívta föl Gárdonyi figyelmét IV. Béla király leányának, Margit regényes élettörténetére. A Ráskai Lea másolatában megmaradt legenda föltételezett szerzője Marcellus páter, Margit gyóntatója volt, akivel a regény több jelenlétében mi is találkozhatunk. A 231 lapból álló kódex a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten létesített Domonkos-rendi kolostor híres lakójának életrajzát tartalmazza. Az író szorgalmasan tanulmányozza a kolostori regulákat, a rendház elhelyezkedésének, helyiségeinek rajzát, régi följegyzésekből megismeri Margit apácatársainak nevét, korát, származását. Képzelete azonban túllép a szűkös történelmi adatokon, kitölti a krónika hiátusait, fantáziája rekonstruálja a kolostor és a korabeli Magyarország mindennapjainak életét. Hosszú előkészület után egyetlen év alatt írja meg híres történelmi regényét. Az Isten rabjai első kiadása 1908 áprilisában jelent meg, és azóta az egymást követő nemzedékek kedves olvasmányává lett.

Vélemény: Általános iskolában olvastam ezt a Gárdonyi regényt először, mert kötelező olvasmánynak adták fel. Nekem már akkor is nagyon tetszett a történet, hiszen már a történelmi regények szerelmese voltam, nem is nagyon olvastam mást. Ma már sokunk számára elképzelhetetlen, hogy valaki önként apácának, szerzetesnek álljon, vagy erre az útra kényszerítsenek. Ebben a könyvben megismerhetjük a középkor mentalitását, az okokat, amelyek ebbe a helyzetbe sodorhatják az embert és ráébredhetünk arra, hogy nem feltétlenül olyan rossz életmód ez, mint amilyennek mi képzeljük. Sorsukat követve megismerjük a szereplőket, akiknek főleg emberi mivoltuk kerül előtérbe, az egyetlen éteri lény természetesen Szent Margit.

Őszintén szólva nem mindenkinek való ez a könyv. Hatalmas szerepet játszik benne a hit kérdése (nem is kérdés, hanem alapelv), és akit nem érdekel az római katolikus egyházi élet, az talán unni fogja ezt az akció jeleneteket egyáltalán nem tartalmazó regényt. Gárdonyi Géza, az Egri csillagokkal ellentétben, ebben a regényében nem a csaták és harci stratégiák részletes leírásával, üldözések és szöktetésekkel teszi érdekessé a történetet, hanem a különböző személyiségek találkozásával, a karakterek egymásnak feszülésével és egymás megidomításával köti le az olvasót. A főszereplő lelki fejlődését követjük nyomon, ahogyan a kisfiúból kételkedő szerzetes lesz, majd Szent Margit iránt táplált érzelmeinek köszönhetően hogyan változik meg. Megismerhetjük, hogyan működött az egyház a középkorban, hogyan éltek a Domonkos-rend szerzetesei.
Engem nagyon magával ragadnak az ehhez hasonló történetek, amely megmutatják, hogy igenis képesek vagyunk változni, amelynek a középpontjában a szeretet és a megértés áll. Egyike lett tehát a kedvenc Gárdonyi műveimnek, ezért is ajánlom most mindenkinek, aki szívesen merül el az emberi elme rejtelmeibe, megérteni kíván más gondolkodásmódot és élvezetet lel személyiségek megfejtésében.