2015. március 8., vasárnap

L'écume des jours

Író: Boris Vian
Cím: L'écume des jours
Magyar cím: Tajtékos napok
Kiadó: Pauvert
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978 225 314 087 0



















Fülszöveg: Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia...

Vélemény: Olvastátok a Love storyt? Na, ebből a regényből merített ihletett Erich Segal, amikor világsikerű könyvét megírta. A tajtékos napok majdnem ugyanaz a történet, eltekintve attól, hogy 1947-ben jelent meg először, szerintem mélyebb, többrétű mondanivalója van, szürrealista stílusban íródott (a szerző Sartre nagy barátja volt, aki támogatta is őt), csak jóval az író halála után vált közkedvelté.
Félre ne értsetek, olvastam és nagyon szeretem a Love storyt is, zavar azonban, hogy a többség nem ismeri az eredeti, szerintem sokkal tartalmasabb művet.
A könyvet franciául olvastam, mint sok másikat, így nem tudom, hogy a fordítás változtatott-e a regényke frissességén, lendületességén, megtartotta-e a nyelvi játékok által kialakított kellemes hangulatát. Engem már az első oldaltól megfogott, magával ragadt a regény különös, szürrealista, mesebeli világa, Vian könnyed stílusa. Sokszor megríkatott, de meg is nevettetett, néhol pedig elgondolkodtatott.
Hangulat regénynek mondanám, így nem mindegy, milyen lelkiállapotban olvassa az ember. Olyankor ajánlom a kezedbe venni, amikor az életedben viszonylag rendben van minden és jól érzed magad. Én általában ősszel veszem elő, mert a sárguló levelek tökéletes háttérhangulatot adnak ennek az elmúlásról is szóló regény olvasásának. Ajánlanék hozzá egy forró csokit és egy csomag zsebkendőt, mert szükségetek lesz mindkettőre, főleg a könyv vége felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése