Comment braquer une banque sans perdre son dentier

Író: Catharina Ingelman-Sundberg
Fordító: Hélène Hervieu
Cím: Comment braquer une banque sans perdre son dentier
Kiadó: Fleuve
Kiadás éve: 2014
ISBN: 978 226 625 751 0













Fülszöveg: Märtha, Stina, Anna-Greta, le Génie et le Râteau, 80 ans au compteur, dépérissent dans leur maison de retraite de Stockholm. Une nourriture insipide, un traitement affligeant, des sorties de plus en plus rares et de constantes restrictions : franchement, ils seraient mieux en prison ! Au moins, les détenus ont droit à des promenades quotidiennes.
Quand la direction de la résidence décide de réduire le budget « décorations de Noël », la coupe est pleine. Ils ne resteront pas une minute de plus dans ce mouroir. Märtha a une idée géniale : ils vont commettre un délit et faire en sorte d’être condamnés pour s'installer en prison. Un crime qui fera du bruit ! Quant aux bénéfices, ils les redistribueront aux pauvres et aux vieux de ce pays. Si Robin des Bois l’a fait, pourquoi pas eux ?
À grand renfort de déambulateurs, la bande part s’installer au Grand Hôtel pour mûrir le casse du siècle. Après tout, quand ils seront riches, cette petite note ne sera qu’une pure formalité à régler. Sauf que… tout ne se passe pas comme prévu. L’aventure s’emballe et notre bande de délinquants plus du tout juvéniles perd littéralement le contrôle. Vivre dans l’illégalité, ça a un prix !

Vélemény: Most olvastam ki a könyvet és egyszerűen beleszerettem. A címe tükörfordításban: hogyan raboljunk ki bankot anélkül, hogy elhagynánk a műfogsorunkat. A könyv öt nyugdíjas történetét meséli el, akik régóta barátok és egyazon idősek otthonában élnek. Egy nap véletlenül egy börtönökről szóló dokumentumfilmre bukkannak, amiben nagy felháborodásukra kiderül, hogy jobb ott a koszt, illetve hogy az elítéltek, velük ellentétben, naponta egyszer kimehetnek a friss levegőre. Úgy döntenek hát, hogy mindent megtesznek azért, hogy egy időre börtönbe kerülhessenek: Robin Hodd módjára gazdagoktól lopnának, hogy szegény öregeken segítsenek és bebizonyíthassák, a korral nem válnak hasznavehetetlen roncsokká. Úgyhogy felkötik a nadrágot, szorosan belekapaszkodnak járókereteikbe, rögzítik a műfogsort és mehet a balhé!
Nagyon vicces, nagyon aranyos történet, amely felhívja figyelmünket egy igen komoly problémára: rosszul bánunk időseinkkel. Ők neveltek fel minket, ők tették lehetővé, hogy ebben a világban úgy élhessünk, ahogy jelenleg élünk és hogyan köszönjük meg nekik? Bedugjuk őket egy öregek otthonába, ahol úgy bánnak velük, mint ha fogyatékosok lennének, gondolkozásra és mozgásra képtelenek. Persze vannak olyanok, akik valóban folyamatos felügyeletre szorulnak, de sokan nem. Mostanában hallottam, hogy a városom egy öregek otthonában nagyon rosszul bánnak a bent lakókkal: nem fürdöhetnek akkor, amikor akarnak, gyakran kiabálnak velük, be vannak zárva és csak nagy ritkán mehetnek ki, semmi programot nem szerveznek nekik, így egész nap unatkoznak. És nincs rosszabb a tétlenségnél, hiszen kedvtelenné tesz és legyengíti a szervezetet.
Magyarul sajnos még nem jelent meg a svéd szerző könyve, ennek ellenére ajánlom mindenkinek (angolul és franciául biztosan tudom, hogy kapható, akár e-book verzióban is). A francia fordítás eddig nagyon jó, egy-két hibát találtam csak benne és elgépelést egyet sem. A történet gördülékenyen halad, könnyen olvasható és nagyon vicces. A szereplők szerethetők és külön tetszik, hogy szerelmesek is lesznek, hiszen kortól függetlenül ez bárkivel megeshet, nem a fiatalok privilégiuma.
Könnyedsége miatt mindenképpen tavaszi-nyári olvasmánynak gondolom, nekem most nagyon jól esett elmélyedni a világukba, megismerni teljesen jogos elvárásaikat, vágyaikat és végigkísérni, ahogy mindent megtesznek céljaik elérése érdekében.