Turista

Író: Julien Blanc-Gras
Rajzoló: Mademoiselle Caroline
Kiadó: Delcourt - Images
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 275 606 032 3



















Fülszöveg: "Certains veulent faire de leur vie une oeuvre d'art, je compte en faire un long voyage. Je n'ai pas l'intention de me proclamer explorateur. Touriste ça me suffit."

Julien Blanc-Gras est né en 1976 autour du 44e parallèle nord. depuis, il voyage et il écrit. Touriste est l'adaptation de son roman éponyme.
Mademoiselle Caroline est née toute nue un soir d'orage. Depuis, elle voyage et dessine en mangeant du miel. Elle est l'auteur de Enceinte, Mamaaaan !, Je commence lundi, Quitter Paris et Chute libre (Editions Delcourt).

Bevezető: egy barátnőm kérdezte, hogy nem írnék-e képregény és manga kritikákat is. Az igazság az, hogy már egy ideje gondolkoztam ezen én is, több oka van ugyanis annak, hogy eddig nem vállalkoztam erre. Az egyik az, hogy Magyarországon nem elterjedt műfajokról van szó, kevés is jelenik meg nyelvünkön, magam sem magyarul olvasom őket. A másik az, hogy rövidségükből adódóan (ha nem sorozatról van szó) nehezen tud az ember igazán mélyen beletemetkezni, így első olvasás után még az olvasmánnyal, mondanivalóval (mert igen, egy képregénynek is lehet mondanivalója) kapcsolatos érzések is felszínesek maradnak. Végül pedig visszatartott a képregény/manga olvasókkal kapcsolatban Magyarországon jellemző előítéletek.
Nagyon szeretem a képregény műfaját, mert olyan szórakoztatási eszköz, ami a film/sorozat és a regény között van valahol félúton. A képek emészthetőbbé, könnyedebbé teszik, a kevés szöveg felgyorsítja az olvasás folyamatát, a képek által pedig a grafika művészeti világába és a különböző rajztechnikákba kapunk betekintést. Gyakran előfordul, hogy a sok munka után már semmi kedvem egy komolyabb regény elolvasásához, mert úgy unom már a betűket, hogy összefolynak a szemem előtt. Ilyenkor előveszek egy mangát, vagy képregényt és azt lapozgatom.
A képregények gyermekkorom óta komoly szerepet töltöttek be az életembe: Astérix et Obélix, Boule et Bill, Yoko Tsuno, Tintin, Les 4 as, Alix sorozatain nőttem fel, gyakran lapozgattam őket. Később aztán jöttek apám felnőtteknek való példányai: Thorgal, Durango, végül pedig már az általam vett képregények és újabban a mangák. Mindezek miatt döntöttem végül úgy, hogy a saját örömömre mégis belevágok, és ezekről is megírom a véleményemet.

Vélemény: A képregény Julien Blanc-Gras azonos című könyve alapján készült, amelyben elmeséli utazási élményeit. Julien nagyon szeret utazni, amikor csak tud, hátára veszi táskáját és ismeretlen helyekre repül, hogy új tájakat, kultúrákat és embereket ismerhessen meg. Nem nevezné magát felfedezőnek, megmarad a turistánál, de azért én veszem a bátorságot és kalandornak titulálom. Kell ugyanis némi kalandvágy és bátorság ahhoz, hogy az ember így utazzon: az olcsó szállodákat preferálja, vagy idegeneknél száll meg, tömegközlekedéssel utazik... Persze Európában mindezzel nekem sem lenne gondom, de azért afrikai, vagy dél-amerikai országban már nem biztos, hogy az olcsó megoldást merném választani, már csak személyes biztonságom és egészségem szempontjából sem.

Az író humorosan közelíti meg a minden utazásra jellemző problémákat, a turista és kalandor életmód ellentéteit és kikerülhetetlen találkozásait. Kemény ön- és társadalomkritikát is lelni a sorok között a fogyasztói társadalom fékezhetetlen étvágyáról, a turisták tiszteletlen viselkedéséről, a helyiekkel való kapcsolatokról, és magáról a mobilitásról (ez utóbbival kapcsolatos gondolatmenet emlékeztetett a Horgonyhely című regényre). Mindenképpen érdekes volt a számomra is ismerős problémákat és dilemmákat viszontlátni ebben a könnyed hangvételű képregényben.

Mlle Caroline rajzai pedig tökéletesen illusztrálják a jeleneteket, nekem főként a tájképek tetszettek, mert
egyszerűen, mégis tökéletesen mutatják be a kietlen tájak szépségét. Sokat utaztam már, jó pár országot bejártam (igazi turistaként, egy csepp kaland nélkül), és a tájak gyakran sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk, éppen ez bennük a fantasztikus. Letisztult, semmiből sincs sok, vagy kevés, pont annyi homok, szikla, vagy fa van, amennyi kell. Egyszerűségükben rejlik lélegzetelállító erejük, az ember csak ámul, hogy ilyen tökéleteset mennyi idő, az elemek hosszas munkája, a véletlenek különös egybeesése hozott létre.

Engem, "világutazóként", nagyon megfogott ez a képregény, sőt kedvet is kaptam az eredeti könyv elolvasásához. Ha szeretsz utazni, ha tapasztaltad már a turista-kalandor ellentétet (azért utóbbiakban is van ám egyfajta sznob hozzáállás), ha sok helyre látogattál el, mégis úgy érzed nem jártál még elég helyen, akkor ez a képregény neked való. Kellemes, humoros, könnyed olvasmány, amely tökéletesen illik a meleg nyári napokhoz.