Da Vinci tigrise

Szerző: Laura Malone Elliott
Eredeti cím: Da Vinci's Tiger
Kiadó: Katherine Tegen Books
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978 006 074 424 3















Fülszöveg: For fans of rich and complex historical novels like Girl with a Pearl Earring or Code Name Verity, Laura Malone Elliott delivers the stunning tale of real-life Renaissance woman Ginevra de' Benci, the inspiration for one of Leonardo da Vinci's earliest masterpieces.
The young and beautiful daughter of a wealthy family, Ginevra longs to share her poetry and participate in the artistic ferment of Renaissance Florence but is trapped in an arranged marriage in a society dictated by men. The arrival of the charismatic Venetian ambassador, Bernardo Bembo, introduces Ginevra to a dazzling circle of patrons, artists, and philosophers. Bembo chooses Ginevra as his Platonic muse and commissions a portrait of her by a young Leonardo da Vinci. Posing for the brilliant painter inspires an intimate connection between them, one Ginevra only begins to understand. In a rich and vivid world of exquisite art with a dangerous underbelly of deadly political feuds, Ginevra faces many challenges to discover her voice and artistic companionship—and to find love.

Vélemény: Ez a könyv a reneszánsz korban élő Ginevra Benci életéről szól, aki Leonardo Da Vinci első önállóan festett portréján szerepel. Az utószóban a szerző elmeséli, hogy minek nézett utána, mit lehet tehát tényként kezelni, illetve mit talált ki ő maga a történet színesítésére és a lyukak betömésére. A történelmi háttérnek tehát rendesen utánanézett a szerző, ami sokat lendít az olvasási folyamaton, kellemesebbé, hitelesebbé teszi a világot, amelyben játszódik.
Nagyon szeretem a történelmi regényeket, sokat olvastam már, így magas elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe, ami nem tett jót az olvasási élménynek.
A történet nem sokkal a főhős házassága után veszi fel a fonalat, amikor először találkozik Lorenzo és Giuliano de Medicivel (Firenze leghatalmasabb családjából), Bernardo Bemboval (a velencei nagykövettel), illetve Leonardo da Vincivel. A legtöbb olyan történelmi regény, amelynek nő a főszereplője általában arról szól, hogyan is találja meg a helyét a gyengébbik nem egy olyan társadalomban, ami a férfiak igényei szerint lett felépítve. Nekem ilyen szempontból nagyon tetszett, hiszen Ginevra minden lehetőséget kihasznált arra, hogy - akár dacolva a férfiak ellenzésével - azt tehessen, amit akar. A hölgy költő szeretne lenni, művelődni, tanulni szeretne és megvitatni a hallottakat. Része akar lenni az életnek, nem csupán nézője, amivel az olvasó könnyen együttérezhet. Nem hagyja hát magát elnyomni... elméletileg.

Az volt ugyanis a problémám a regénnyel, hogy gyakran hiányosnak éreztem, mint ha oldalakat téptek volna ki belőle. A történet nem néhány napot, hanem néhány évet fed le, gyakran ugorva az időben előre, kihagyva pár hónapot, amelyre a főszereplő később reflektál. Azt hiszem a szerző annyira koncentrált a szerelmes szálak alakítására, hogy megfeledkezett a többiről, amely pedig karakterfejlődési szempontból kulcsfontosságú lett volna.
Például: tanúi lehetünk Ginevra első vacsorameghívásának a Medici családnál, ahol tapasztalatlansága miatt természetesen még viszonylag magába fordul, nem ragyog úgy, mint ahogyan az olvasó tudja, hogy ragyoghatna (szellemességének, műveltségének köszönhetően), később tartunk egy-két éves szünetet, Ginevra pedig sokkal kényelmesebben mozog ezekben a körökben, barátokra lelt, de az olvasó nem érti, hogyan is történhetett ez. Megemlítik ugyan, hogy többször is járt a Medici családnál, hogy találkozott Simonettával és Bernardo Bemboval, de mi erről lemaradtunk. Pont hogy a hősnő megerősödését, elismerését nem olvashattuk el, pedig a regény eleje óta azért szurkolunk, hogy végre értékeljék őt annyira, amennyire megérdemli. Láthatóan ő ezt elérte, hiszen verseket írnak róla, istenítik, többen is kijelentik mennyire kedvelik és csodálják őt, csak az olvasót hagyták ki abból az örömből, hogy ennek a felemelkedésnek tanúja lehessen.

A romantikus szálak is hagynak maguk után némi kívánnivalót. Habár a Bemboval kapcsolatos történetszál egyike azon keveseknek, amelyek valóban megmutatják milyen erős is a főszereplő, mégis úgy érzem, hogy sokkal többet lehetett volna kihozni belőle. Ugyanezt érzem Leonardo da Vincivel kapcsolatban. Neki kéne a történet legfontosabb mellékszereplőjének lennie (a történet végkifejlete miatt), mégis kevesebbet szerepel, mint ehhez szükséges volna. Az érzelmeknek erősnek kellene lenniük, de a kevés "dokumentált" találkozás miatt az olvasó nem tudja úgy beleélni magát és így a kapcsolat sokat veszít erejéből, pedig igazán ígéretesnek indult.

Összességébe véve tehát nem tartom rossznak a történetet, de talán nálam fiatalabb közönségnek szól, aki szívesebben olvas egyszerűbb, rövidebb történetet. Ifjúsági regénynek kategorizálnám, annak pedig tökéletes, hiszen szórakoztató, felkeltheti az érdeklődést a művészettörténet és a történelem iránt. Lányoknak mindenképpen ajánlom, hiszen erős, független, önálló női karaktereket ábrázolnak benne. A karakterek érdekesek, személyiségeik összetettek, többségük szerethető, kár hogy nem láthattunk belőlük többet.