2016. július 25., hétfő

This Savage Song

Szerző: Victoria E. Schwab
Kiadó: HarperCollins
Kiadás éve: 2016
ISBN: 978 006 238 085 2














Összefoglaló

A könyv az amerikai kontinensen, egy disztopikus jövőben játszódik, ahol valamilyen különös és ismeretlen Esemény (the Catalyst) után egy viszonylag szűk területen (V-City) az emberek által elkövetett szörnyűségek testet öltenek. Az Esemény hatására az emberek bepánikolnak, a katasztrófa közepén pedig két személy kezd a rendért harcolni, habár két teljesen eltérő módon. Harker pénzért cserében, a szörnyekkel szövetkezve biztosítja az emberek védelmét, Flynn a szörnyeket megölve, magas morális és etikai követelményeket szabva mindenkit ingyen védene meg. A két férfi ádázan küzd egymással, míg egy szörnyű, sok áldozatot követelő robbanás után úgy nem döntenek, hogy fegyverszünetet kötnek, és két felé osztják egymás közt a fővárost, így született a fallal elválasztott North City és South City.
Ebben a világban él August Flynn és Kate Harker, akik nem csak a nevük, de fajuk miatt is arra hivatottak, hogy ellenségekké váljanak. A veszélyes körülmények között azonban együttműködésre kényszerülnek.



Vélemény

A regény váltott szemszögben íródott, de a főszereplők nem mindig kapnak külön fejezeteket: néha fejezet közben vált személyiséget az írónő. A regényt első szám harmadik személyben írta, amit én sokkal jobban szeretek, mint amikor első szám első személyben kell olvasnom. Gyakran érzem úgy, hogy aki első szám első személyben ír kényszert érez arra, hogy a szereplő minden egyes gondolatát megossza az olvasóval, pedig ez sokszor felesleges, néha egyenesen idegesítő.
Nagyon tetszik a történet haladásának ritmusa. Szeretem a lassabb folyású regényeket, de nincsenek ellenemre az akciós jelenetek sem. Ebben a regényben a szerzőnek sikerült a kettőt megfelelően ötvöznie ahhoz, hogy legyen ideje rendesen kidolgozni karaktereit - legyenek akár fő- vagy mellékszereplők -, mégsem tartaná unalmasnak az az olvasó sem, aki a pörgősebb történeteket kedveli. A katarzis pillanatát is tökéletesen felvezeti az egyre fokozódó feszültséggel, majd szépen lassan le is vezeti, nem hagyja lógva az olvasót egy izgalmas befejezéssel, hogy aztán idegességében rágja le a körmét a folytatásra várva. Sikerült ezt úgy kiviteleznie, hogy ennek ellenére a megválaszolatlan kérdések a regény befejezése után is ott motoszkáljanak a fejünkben, és mégis várjuk, mikor kaphatunk még ebből a világból. Legjobb tudomásom szerint ugyanis a történetet két kötetesre tervezte a szerző. Habár ebben a könyvben nem kaptunk választ minden kérdésre, én úgy érzem, hogy elég kielégítően zárul a regény ahhoz, hogy egymagában is olvasható legyen azok számára, akik nem szeretik a folytatásos regényeket.

A világ

Az Egyesült államokat valamilyen oknál fogva tíz területre osztották, amelyek közül a legnagyobbak Valor, Prosperity, Fortitude és Verity (Vitézség, Virágzás, Állhatatosság, Igazság). A történet Verityben játszódik, amely Kentucky, Missouri, Illinois és Iowa jelenlegi területeit fedi, Verity fővárosa pedig V-City.
Valamilyen Esemény folytán (the Catalyst) az emberek által elkövetett súlyos bűnök következtében szörnyetegek kelnek életre és veszélyeztetik az emberek életét. A katasztrófa következtében a főváros két felé szakadt, North- és South Cityre. A kettőt egy fal választja el egymástól, az élet pedig sokban különbözik annak két oldalán.
North Cityben Harker uralkodik, aki a szörnyekkel szövetkezve tudja látszólag garantálni a lakók biztonságát. Mivel komoly fizetség ellenére lehet csak ebben a városrészben élni, sokan nem engedhetik ezt meg maguknak és kénytelenek South Cityben, vagy a fővároson kívül élni. North City rendezett és tiszta, nappal könnyen megfeledkezhet az ember arról, hogy milyen veszélyek is leselkednek rájuk éjszaka.
South City leginkább egy háborús övezetre hasonlít. Csak az maradhat ott, aki hajlandó és képes megfelelni a magas morális elvárásoknak, hiszen Flynn vezetése alatt csakis a további szörnyek létrehozásának megakadályozása, illetve a már létező szörnyek megölése lehet a cél. Sokan azért is hagyták el ezt a városrészt, mert úgy döntöttek, nem akarnak egész életükben harcolni.
A városon kívül az élet egy fokkal biztonságosabb, mert a szörnyek többsége nem távolodik el nagyon a fővárostól, hiszen éjszakai lények, nem veszélyeztetnék azt, hogy kint érje őket a nappal.

Három szörnyeteg típus van: Corsai, Malchai, Sunai. A Malchai gyilkosság után születik, emberi csontból és húsból táplálkozik, csak éjszaka aktív. A Corsai kisebb erőszakos bűncselekmények után jön a világra, vérből táplálkozik, nappal és éjszaka is aktív, habár nincs oda a napfényért. A Sunai különös lény, róla a regény szempontjából nem árulnék el csak annyit, hogy emberi lelkekből táplálkozik.

Különösen tetszett a regény világának felépítése, mert úgy érzem sokat gondolkodott rajta a szerző. Ott van például a különböző területek elnevezése, amelyek mind igen pozitív kisugárzásúak. Vajon véletlen, hogy pont Verityben, az Igazságként elnevezett városban lesz látható nyoma a bűnnek? Nem lehet immár úgy tenni, mintha nem történnének rossz dolgok, hiszen a bűncselekmények szörnyek formájában lettek megszemélyesítve, kényszerítve az emberiséget arra, hogy szembenézzenek tetteikkel, illetve viseljék azok következményeit. Semmi nem merülhet feledésbe, szó szerint meg kell küzdeniük a démonjaikkal.
Aztán ott van a felfogásbeli különbség is: azok, akik mindezek ellenére továbbra is próbálnának úgy tenni, mint ha semmi nem történt volna, akik inkább folytatnák a bűnözést, illetve a  másik oldal, ami a megváltásért hajlandó akár saját természetével is megküzdeni. Mindezek közepén pedig ott áll az egyén is, aki egy kettészakadt társadalomban, démonjaival küszködve próbál ellavírozni.

A főszereplők

Fantasztikusan kidolgozott szereplőgárdával találjuk szemben magunkat, nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is érdekesek, bejárnak egy utat, van aki többet, van aki kevesebbet fejlődik (a fejlődést nem feltétlenül pozitív jelzőként értelmezd, itt inkább a személyiségbeli változásra utalok). 

Nekem Kate tetszett leginkább. Különösen örülök annak, hogy egyre gyakrabban olvashatok erős, önálló női karakterekről, Kate pedig tökéletesen illeszkedik a sorba. Tudja, hogy mit akar és meg is küzd érte - még ha az nem is feltétlen jó döntés -, illetve vállalja tettei következményeit. Segítségre szorul néha, de megmentésre nem.
Tetszik a pszichológiai felépítése is: motivációi érthetők, egész személyisége realisztikusnak hat. Édesanyja meghalt, így hiába apja minden borzalmas tette, élete legfőbb célja újra közel kerülni hozzá, elnyerni szeretetét és tiszteletét.

August teljesen más tészta. Ha a moly-on és a Goodreadsen levontam pontokat, az ő miatta volt. August egyike a szörnyetegeknek, hiszen Sunai. A problémám talán az volt, hogy az ő dilemmáját a Vámpírnaplók és a Twilight óta már mindenki unalomig ismeri: ő a tipikus tini felnagyított változata, a fiatalabb olvasók vele hivatottak azonosulni. Koromból adódóan, illetve legidősebb gyermekként azonban engem néha idegesített. Egyáltalán nem az zavar, hogy fiú létére teszi ezt, nemtől függetlenül találom ezt zavarónak, hiszen rengetegszer olvashattunk hasonlót. Ennek ellenére mindenképpen látom ennek a hasznát is, hiszen a férfiak gyakran gondolják azt, hogy csakis akkor lehetnek férfiasak, ha nincsenek érzéseik. Ez természetesen butaság, nincs semmi baj azzal, ha egy férfi sír, vagy megosztja mással gondjait. A valóságban is zavar azonban, ha valaki (legyen akár nő vagy férfi), folyamatosan mást sem csinál, mint panaszkodik, még ha meg is értem, hogy van rá oka.
August karaktere egyértelműen az útkeresésről, a belső vívódásról, önmagunk elfogadásáról szól, a függőséggel való harcról. Mindeközben pedig igazi "Mary Sue" karakter, még hibáival együtt is túl tökéletes.

A két főszereplő a kamaszok két típusát mutatja be:
1. az elgondolkozó, zárkózott, saját fájdalmába takaródzó, a világ problémáin agyaló fiatalt, és
2. a személyiségével ellentétes szerepet magára erőltető, beilleszkedni, másoknak megfelelni vágyó tinédzsert.
Mindezek ellenére megfogó karakterfejlődésnek lehetünk tanúi, a Twilighttal férfi főszereplőjével ellentétben August nem ragad meg végleg az bűnös áldozat szerepében, és ez nagyon tetszett. Kate is sokat fejlődik, ezt pedig mindenképpen barátja behatására éri el, hiszen az ő emberségesség iránti igyekezete nem hagyhatja hidegen. Hosszú utat tesznek meg a "felnőtté válási", ezt az utat pedig nagyon érdekes volt végigkövetni.

Leginkább az tetszett a regényben, hogy a szerző nem engedett a kísértésnek, és nem kerekített belőle valami modern Rómeó és Júlia történetet. A két főszereplő a kényszerűség és az átéltek miatt ugyan szoros barátságba kerülnek, de nem szeretnek egymásba, legalábbis ebben a részben nem (és remélem a következőben sem fognak).

Különösen érdekesnek találtam a regény bűnözéssel, bűnnel kapcsolatos mondanivalóját. Hiszen milyen lehetett V-City az Esemény előtt? Biztosan olyan város volt, ahol az erőszakot szenzációs hírként mutatta be a média, az emberek pedig élvezettel vegyes undorral beszélhettek azokról a bizonyos "problémás környékekről" anélkül, hogy egy percig is aggódnának, hiszen "ilyen velük sosem fordulhat elő". Az erőszak csak az elkövetőt, az áldozatot és azok családjait érinti, így hírként érdekes, idővel azonban megfeledkezik róluk a társadalom. Pedig az érintettek életét nem csak időszakosan befolyásolják a hasonló történések, gyakran egész életüket is tönkre teheti az átélt érzelmi sokk.
"But the teacher had been right about one thing: violence breeds.
Someone pulls a trigger, sets off a bomb, drives a bus full of tourists off a bridge, and what's left in the wake isn't just shell casings, wreckage, bodies. There's something else. Something bad. An aftermath. A recoil. A reaction to all that anger and pain and death.
"
Ebben a történetben viszont bizonyos értelemben életre kelnek a bűnök és az egész társadalmat fenyegetik. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen körülmények között már nem legyinthet senki, hogy ilyen vele nem eshet meg, az emberek nem nézhet félre, nem spörhetik a problémát a szőnyeg alá. Vajon az emberiség mégis hogyan kezelné a helyzetet? Kimondottan érdekesnek találom azon gondolkodni, hogy társadalmunk hogyan viselkedne akkor, ha az erőszak már nem csak az elkövetőt és az áldozatot, hanem minden egyes tagját is személyesen érintené.

Tipikus YA, azaz ifjúsági regény, fantasy elemekkel. Erősen érezni az útkeresés, a felnőtté válás metaforáit, mindezek ellenére sikerült a szerzőnek ezt a jól ismert témát új köntösbe helyeznie, érdekessé tennie. Letehetetlenné teszi a könyvet a fantasztikusan kidolgozott világ és szereplők, illetve a történet ritmusa. Mindenképpen ajánlom, ha szereted ezt a műfajt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése